Éhség sújtja „aranyvárat… bánatos a király lánya,

a gyűrűjét morzsolgatja…a lovagját visszavárja.

Kastélyában magányosan… inasával keseregve,

Kinéznek a régi kertbe…egy almafán elmerengve.

almafán egy aranyalma…ezt egy holló szemelte ki,

dohányt rág a sánta inas…s az aranyhajat fésülgeti.

tanácskoznak..mi is légyen….éhen veszik a két pára,

vesszen holló..légyen alma….…és eleség a konyhára.

„szegény holló”.. mondogatják,  s elfordulnak az ablaktól,

esteledik, korgó gyomruk jó szívükkel zakatol

(Boss)

Az ember lánya rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy a férfinem számára megmagyarázhatatlan módon, valamitől, indok nélkül, retteg.  Nekem ilyen minden rágcsáló, kétéltű. Nagyon helyesek a természetfilmekben, amit egy időszakban a séf góréval, ha volt kedvem, ha nem megnéztem, de a lakásban és udvaromban semmi helyük, legalábbis, ha az udvarban vannak, ne lássam őket. „Egészséges irtózattal” látott el ezekkel a lényekkel szemben édesanyám és maximum akkor tudnám ezt kezelni, ha olyan emberek élete függne rajta, akiket szeretek. Az meg nem sok van.

Ma olvasom a HVG cikkét, hogy a jobb minőségű éttermek is, épp hogy túlélnek. Annak idején, a mikor már az is reformnak számított, ha valaki Nobu szerint tálalt és nem rakta tele paradicsommal a tányért és apróra vágott petrezselyemmel (most ezt pótolja az apró salátanövény). szóval annak idején nem gondoltuk volna, hogy a gasztronómia egyben nemzetgazdasági kérdés is lehet bármikor. Persze, a turizmus nem elhanyagolható, de a „veneszi „világ után elég volt, ha piros és csípős, jó zsíros, és veres a leves, ungarische specialitéte, csikós romantika és hajrá...

Nem szeretek sütni, salátát készíteni. Minden olyan kaját, ami macerás, vagy SZERINTEM macerás, inkább elkerülöm, csak ha valamiféle ihletem támad, akkor foglalkozom velük. Gyerekkoromban sokat ragasztottunk, vágtunk apukámmal, elvált szülő gyerekeként, nekem minden évben két fenyőfám volt. Apunál saját készítésű díszeink voltak zömmel, festettük a diót, válogattuk a kicsi almákat a boltban. Aztán ahogy telt az idő, lassan elszoktam a "macerás" dolgokról, fiunk edzése miatt rohanásban éltünk és amit lányommal még megcsináltam kiskorában, az lassan elkopott az életünkből. Egyetlen kivétel van, az adventi időszak, amikor azért szoktunk ezt-azt csinálni, de nem viszem MÁR ezt se túlzásba. A mézeskalács kötelező darab, hisz a fenyőfán minden évben a fő helyet ez foglalja el. Bár nem kedvelem az üvegdíszeket, már megpróbálom pótolni a "természetes" dolgokat, aminek az a következménye, hogy az utolsó napokban történő kiárusításokon megtetszik egy stílus  és az egyébként sem kevés dísztengert gyarapítom, valami szín világában. Van, amikor egy izzósor, ami narancssárga és nagyon szép kis tüll csokorban pihennek a lámpácskák, forgatja fel gyökersen a "milyen legyen az idei fenyőfa színben" megállapodást. Ami lehetőséget ad némi politika élcelődésre is, egész ünnep alatt. Tavaly utolsó napokban lett "fehér" a fenyőfa.

Nagyon elkalandoztam, ott tartottam, hogy lassan én is fogyasztóanyuka lettem, amit csak tudok megveszek készen. Elmúlt az az idő, amikor a gyerekek hintőporral és fogkefével (ma már 18 évesek) pucolták az ágyat, mert kitalálták, az szárazmosópor. Nem tudták mi az, de hallották valami reklámban. Életem párja vöröslő fejjel és enyhe popsiszagú kamillafelhőbe burkolva kérdezte, látom mit csináltak a gyerekek és én laza nyugalommal feleltem, nagyon kreatívak, ne szóljon rájuk, szerintem ötletesek és nem szabad letörni bennük a fantáziát. Ma már öregebb vagyok és kiszámíthatatlanabb, nem lehet tudni, mire mit reagálok. És persze a korommal jár, hogy elkalandozok.

Tudni kell rólam azt is, ha valamire ráharapok, akkor szinte a megszállottja leszek. Így történt, hogy elkezdődött halloween-nel a kreatív elmebajosságom és Márton-napnál tart jelenleg az őrület. Este, lefekvés előtt, már látom lelkiszemeimmel, mit hogy valósítok meg. Ezeknek az őrületeknek csak egyetlen előnye van, kínosan figyelek, hogy azért nagyjából ki is takarítsak, mert nem szeretnék fogást adni páromnak, hogy kitörjön, ami egyébként indokolt lenne, ha napok óta libavégtagok és különböző szellem, lámpás, denevér sablonok között kell keresnie a háziasszonyt. Így főzök, rendet rakok, bútort törlök, megszerelem a porszívót, hogy aztán 4-5 órán át alkossak. 

Az utóbbi napokban a termésem:

12 -20 db denevér, 
12 db papírlámpás
egy töklámpás
fiammal halloweenre egy kódex.. több oldal
egy rém undorító boszorkányujj süti, a rém undorító kategóriában versenyre


és most itt az újabb őrület, a Márton-nap. Már pihen 9 lámpás, 18 db liba, az egyik erre, a másik arra néz.. 9 trottyos lábú libafüggő. Példás rendben sorakoznak a papírok, NÁLAM, aki tök rendetlen és soha semmit nem talál.. például ezért több hetes program a kérés, hogy felvarrjak egy gombot, ha meg van a cérna, akkor nincs meg a tű, ha a tű meg van, akkor nincs meg a gomb.. és ha egyszerre mindegyik meg van, akkor hol a nadrág... DE az őrületeimben rendszerető vagyok, gondosan eltettem a papírmaradékokat, mert "egyszer biztos jó lesz valamire".. a hazafele bevásárláskor összegyűjtött falevelek, mert glicerint kéne valahonnan szereznem, azt olvastam azzal baromi jól tartósítható. Rémlik, mintha nem lenne veszélytelen anyag... még nem tudom, az amatőr bombakészítő boltban keressem, vagy hol.

Kaja terén a Séf olyan, hogy nincs az a mennyiség, ami elég lenne, na nálam ez ebben tetőzik ki. Már szinte belefulladok a dekoranyagokba, de mintha még kevés lenne. Valamit biztos kompenzál.
Na, mert közben hazaért a Boss, gondoltam feltöltöm a kész termékeket és esetleg majd még le is írom, hogy csináltam. De most gyorsan közzéteszem a  firkálmányt és család :)

 Beszéljünk már zöldségeket. Gyerekkoromban Budaörsön rengeteg őszibarackos volt és a sváb családok szőlői is meg voltak, már amennyire a kitelepítés utáni közösségi eltulajdonítás után lehetett. Ahogy jött a tavasz, úgy kerültek ki a kis kosarakban a gyümölcsök, zöldségek , igaz akkor a zöldséges is magyar terméket árult. Télen nem ettünk paradicsomot és epret, viszont finom gesztenyeillat volt és sütőtököt kanalaztunk, ami a mai gyerekeknek extrafainreformcukkerségnyűg. Mandarin és narancs jött a sorba a betárolt alma után, a kecskecsöcs szőlő fürtjeinek eltűnésével. Savanyú káposztát ettünk vitaminforrásként, meg céklát. És valahogy megvoltunk. Nem tudom hogy, de jóval kiegyensúlyozottabban és bocs, de kevesebb bélgázzal :) , allergiával, laktocsudiérzékenységgel.

Gyermekeim osztálytársai azt hiszik, nálunk minden összevissza megy. Sőt, szerintem a környezetünknek is ez a véleménye és néhol nekünk is, amikor úgy érezzük, nem fér bele egy rakás dolog a nap huszonnégy órájába. Mégis, mint a bolygók, akik mozognak szabadon, minket is egy láthatatlan törvény tart pályán. A látszólagos lazaság mögött, ezer damil feszül, vagy lanyhul. Meg tanultuk egymást tiszteletben tartani. A séf munkája miatt, az elsődleges dolog, hogy amikor pihenni akar, akkor csendben vagyunk és amennyire lehet nem is közlekedünk, hanem párolgunk. Lányunk nagyon le van terhelve szintén az iskolában, sokszor későn jár haza, nála megszoktuk, ha előadás van, vagy próbák, akkor előbb meghallgatjuk, hogy csukja be a kaput, hogy felkészüljünk az esetleges lelki tornádóra. Az egyetlen normális a családban szerintem a fiunk, aki egyszerre érti meg hegyomlás apját és mindent tud a mobilokról, hogy apjának a telefonjait szinte naponta telepítse és elviseli a két nő rapszodikus természetét is. Nincs könnyű dolga, mert nálunk még a kutyák is csajok. Így néha elnézem és amikor mondja, ő kicsi férfi, meg kell állapítanom, tényleg. 

 Almáspite projekt gyerekkel... szakmai hozzászólás: redi, de  kevés az alma. Szerintem meg 1mm a tészta és 3 cm az alma.. szóval csajos adag :)

Jó sokáig hallgattam, politizáltam, újságot szerkesztettem, világot váltottam meg, majdnem... , de hamarosan visszatérek:)

Ja és még mindig .. Segítség, séf a férjem!

utolsó bejelentkezésem óta leltárilag a következő dolgokkal és tapasztalatokkal gazdagodtunk:
- egy darab ergometcsudipárna vagy mi a …..
- egy darab elalvás az iskolából
- egy darab tapasztalat, hogy mennyire keresi mindenki a munkát

Na, ez egy jó hosszú post lett, nem is erről akartam írni, de majd folyt. köv.
 

                                                                                                                     Eltelt a három nap, leltárt vonva:

- 2db párna, ami túl puha
- egy nyakpárna, amin a gyerekek osztozkodnak, melyik este ki alszik vele
- egy darab Szelidi-tó
- egy darab unokatesó vendégségben pont ezen a három napon

- egy nosztalgiás-romantikus  este, ami első körben lazulásra vette a formáját, majd nekem sikerült besértődnöm

- részemről még további kettő darab besértődés

Pont időben, három napra bezár az étterem (jajmostmilesz), jelentem a Boss-család nyaral, együtt! Rövid könnyed bevezetésként, ma együtt keltünk!!!!!, együtt mentünk a gyerek  edzésére!!!!!!, együtt mentünk befizetni 183 Ft villanyszámlát, (mert tegnap rossz összeget vontak le, ennyivel kevesebbet), majd együtt vásároltunk!!!!!!

 Nem tudom, emlékeztek vagy sem, mert még én is gyerek voltam és nem tudom hány évesek vannak jelen a blogon, hogy annak idején voltak ilyen ütős cuccok, mint a szovjetpezsgő, a kaviár Szocsiból és persze az adzsika fűszerkeverék. Szilvalekvárt Csehszlovákiából hoztunk, amikor külhonba szakadt apai nagyapámat látogattuk meg Komárnoban. Adzsikát azonban, ha ritkán, de lehetett kapni a hazai boltokban is, anyu ilyenkor betárolt és a remoskában olyanmindentegybenpárolunkéssütünk húsos kajákat csinált, krumpli, paprika, paradicsom, hús és az adzsika. A remuska tetején be lehetett látni, az üvegablakon és a főzés elején a gőzöket láttad örvényleni, majd később a sütés aromái töltötték be a lakást.

Nálunk egy évben a Boss  és a gyerekek szülinapján-névnapján-bármilyennapján  kívül két fontos esemény van, az egyik a húsvét a másik a karácsony. Karácsonykor, szenteste előtt már elkezdődik az ünnep, hisz ha hazaér a Boss, akkor hivatalosan is kezdetét vette, a „párnapignemkellbemennem az étterembe, még árut sem rendelni”-időszak, mindannyiunk nagy örömére. Még Hozé is megkönyörül rajtunk (Jézuska alternatív neve, mert a lányunk sokáig nem tudta kimondani a „j”-betűt, így a Hézuska hamar Hozé lett), mert már éjjel belopja a fát, befaragja, rárakja az izzókat, hogy a gyermekek reggel örüljenek, és amikor a Boss hazaér, már illatozzon a szobában. De most nem erről szeretnék írni, bár ez is megérne pár fejezetet (elég sokat írtam egy nap alatt), hanem a másik kultikus ünnepünkről, a húsvétról és annak kapcsán a csülökről.

Pár hete néztem meg a fent említett filmet, mert azt mondták óriási. Tudom, nem mai darab, de tényleg kíváncsi voltam rá és bár olyan nagyon jónak nem tartottam, rögtön a Wittman- fiukkal hoztam párhuzamba. Napjainkban a legsikeresebb műfaj a gasztróblog, ebben nagy szerepe van annak, hogy az emberek egyre nyitottabbak az újabb ízek iránt és a vendéglátásba is bekerült a pénz és ezzel a média. Dzsémioliverek, gordonremzik, akikre a nők izgulhatnak, hogy micsoda férfiak és milyen szexisen főznek. Ömlik a tv-ből, már Blumenthal is és valljuk meg, Anthony Bourdain könyvei, amiben pályáját írja le, a közönséges és szókimondó stílusával a szakmabelieknek a valóságot adja, a háziasszonyoknak meg némi nemi izgalmat.

Első körben arra készülj fel, hogy semmire ne készülj előre. Óránként változik a holnap és a ma, rendezvény, túl sok asztalfoglalás, vagy vidékre kell menni áruért és borul minden, amit elterveztetek. A gyerekek megtanulják, ha ma elmegyünk fürdeni, akkor az azt jelenti, ma csobbanunk egyet, ha nem lesznek sokan, ha nem kell kitépnem valamelyik kollégámnak a szívét a pályán, ha nem hívtak, hogy megvannak a kis szopósmalacok, vagy a bárány, vagy a répa, vagy… A séf jelenléte a háztartásodban akkor biztos, ha alszik és kikapcsolta a telefonját. Felkelni nagyon nehezen kelnek fel, mert szinte minden nap a simgörbéjük, ha beraknánk őket a népszerű játékba, vörösen izzana, olyan fáradtak. Ha beteg akkor se jobb, mert nem marad otthon, mert nem lehet, az étterem indul, be van osztva. Fájdalomcsillapító és mindenféle vajákos szarok, amit egymásnak ajánlanak. Kávé vénásan bekötve és napi 3 doboz cigi a konyhában, bár olyan rohadt meleg van, hogy gyakorlatilag a tüdőből gőz jön ki.

Az egész életed izgalmas, váratlan események sorozatává válik, amiben már a tegnap se biztos. Amikor kimentem a gyerekkel a játszótérre, egy fiatal nő állt mellettünk a gyerekével és nyomogatta a telefonját. Figyelme csak akkor fordult felém, amikor kérdezte a lányom, mikor hívjuk fel apát és én azt válaszoltam, még megy az ebéd, majd két óra múlva. Innentől egy soha nem látott barátság alakult ki 2 perc alatt, amik csak olyanok között jön létre, akik pontosan tudják a másik mire gondol, amikor azt mondja, ebből élünk.

Ebből élünk, állandó szállóige, amikor már kész vagy és utálod az egész rohadt éttermet és irritál, ahogy a kollegáival cseverész, mindenféle hülye témáról. Nem érted, hogy miért kell felhívni a séf párod, hogy mennyi hülye kovász kell a házikenyérbe, amit már hónapok óta sütnek az étteremben. Rohadtul unod az egészet és legszívesebben az egész éttermet felrobbantanád, mert egész nyáron otthon rohadtatok. Aki utazott, az ő volt, mert kimentek külföldre körbekajálni Franciaországot, mert ebből jön az ihlet és a tapasztalat. és ebből élünk, értsd meg, - mondja -, amikor legszívesebben szét….-d az egész konyhát.

Persze ez most olyan nyafinak tűnik. Nem ilyen vészes a helyzet, ha olyan állat vagy, mint ő és minden mérgedett elfelejted, amikor az étteremről olvasol egy jó kritikát, vagy büszkén mutatod, hol konyhafőnök életed párja. Akit persze mindenki imád, mert nem pakolja magát, jó szövege van, laza és vagány. Mivel a konyhán sem leányregény az élet, mindig pontosan és velősen fogalmaz meg mindent, egy hegyomlás, mert edzőterembe jár, hogy 40 évesen a lába ne menjen tropára és bírja a…. konyhát.

Irigyellek, mondja némely idióta nőismerősöm és legszívesebben azt mondanám, neked erről fogalmad nincs, mert van, amikor itthon főz, de akkor a következő vitánál megkapod, erre se vagy képes. Ha te főzöl, akkor egy idő után már mindenben hiba van, mert egyszerűen nem olyan alapanyagból kotyvasztasz, amiből ő a konyhán.

Amikor még csak beosztott volt, az se volt könnyebb, mert nem csak vele élsz együtt, hanem az összes kollegájával, akiknek a házassága többnyire gajra megy, mert soha nincsenek otthon és állandóan kimerültek. és van amikor téged hívnak fel, órákat beszélnek, majd amikor megkérdezed hol vannak, akkor mondják dolgoznak. Erre neked elszáll az agyad, hogy a párod akkor most egyedül nyomja a pályát. De szereted a kollegáit, mert pont olyan megismételhetetlenek, mint a párod, mert megszállottak. Mert ha bajod van, számíthatsz rájuk, akkor is, ha a társad nem elérhető, mert egy család vagytok. Egy idióta vendéglátós család, ahol mindnet tudsz mindenkiről és minél több évet bírsz ki köztük, annál jobban szeretnek. Mert tudják, ez nem olyan könnyű.

 Gyerekkoromban sokat jártunk éttermekbe, ma már a nevükre sem emlékszem, csak a szuper rántott húsra, amit egy idő után a pincérek eleve felírtak a kis lapra. Békebeli volt és nagyon meghitt, ahogy betotyogtam anyámékkal, vagy éppen a tihanyi étteremben halásztuk ki a nővérem klumpáját a potyantós wc-ből az apátság alatt. A családom sem volt soha normális.  

Balatonon, amikor még egész nyáron lent tudtunk lenni az alsóörsi campingben, a kis restibe jártunk, ott is törzsvendégek voltunk és a szokásos rántott hús soha nem maradt el.

Körülbelül ilyen szűrt élményeim voltak a vendéglátásról, míg nem a nővéremet elvette egy pincér, aki inkább a munkahelyén evett, mert nővérem olyan szörnyen főzött. A rendszerváltás előtt az éttermekben ment a seftelés, valutakereskedés, és a hátsó ajtón sétáltak ki a husik, mert akkor még egy kézben volt minden, régiókra osztva. Gulaschmagyarország, gulasch kommunizmus.