Nem tudom, emlékeztek vagy sem, mert még én is gyerek voltam és nem tudom hány évesek vannak jelen a blogon, hogy annak idején voltak ilyen ütős cuccok, mint a szovjetpezsgő, a kaviár Szocsiból és persze az adzsika fűszerkeverék. Szilvalekvárt Csehszlovákiából hoztunk, amikor külhonba szakadt apai nagyapámat látogattuk meg Komárnoban. Adzsikát azonban, ha ritkán, de lehetett kapni a hazai boltokban is, anyu ilyenkor betárolt és a remoskában olyanmindentegybenpárolunkéssütünk húsos kajákat csinált, krumpli, paprika, paradicsom, hús és az adzsika. A remuska tetején be lehetett látni, az üvegablakon és a főzés elején a gőzöket láttad örvényleni, majd később a sütés aromái töltötték be a lakást.

Biztos van, aki nem tudja, mi az a remoska. Egy elektromos főzőedény, ami felülről kapta a meleget, szorosan záródott, mindenféle kapcsokkal és ma majdnem ezen az elven főzőteleshopos csodabizbaszoknál sokkal jobban kiszolgálta a célját. Semmi nincs a nap alatt, mint ahogy az alacsony hőfokon való főzés sem gasztróforradalom, ha van elég kitartásod, akkor a húslevest sem kuktában főzöd (ez számomra szentségtörés), hanem ki tudod várni, hogy 12-14 (volt nekem olyan is, hogy majdnem 20 órát főztem az indukciós lapon, mert ott be tudtam lőni pontosan a hőmérsékletet) óra alatt épp hogy melegedjen. Most megint el fogok kalandozni.
Boss örömmel jött haza, hogy egy tiszai halász ment be megmutatni, milyen egy autentikus halászlé és én meglepődve néztem, hogy na, akkor ebben most mi is a cucc. Apám a Dunán nőtt fel és mindig lesajnálva emlegette azokat, akik passzírozták a halászlét, mert úgy gondolta, ez spórolás, ha benne van minden, aminek benne kell lenni és nem csak mutatóban, akkor az a halászlé sűrű lesz, és ha az ujjad belemártod, összeragad. Mert gondoljatok csak bele, melyik halász visz magával paradicsompasszírozót a ladikba és hol kezd neki ezzel gányolni.
Boss szokta mondani sűrűek a leveseim, a húslevesem pláne. Én akkor mondom, jó lett, ha aszpikosodni kezd, ha lehűl, vagy hidegre rakom, rohadtul nem érdekel, hogy kevés a leve, mert nem vm. higított löttyöt akarok enni, hanem húslevest. Ma ezt gasztróforradalomban úgy hívják, húsleves esszencia, J ha nincs elég pénzem, hogy mindent megvegyek bele, amit úgy gondolok, kell, akkor neki se állok húslevest főzni és ebbe beletartozik, hogy legalább 2 féle állathullahús legyen benne. Egyébként is így vagyok a főzéssel, utálom, ha retkelni kell és megalkuvásokat kötni. Ha már lavírozni kell, az nem főzés, hanem megfelelő energia bevitelt tartalmazó takarmány elkészítése.

Szóval adzsika. Mostanában pár nagy bevásárlóközpontban nyílnak különböző orosz delikateszek, ahol fel tudom lelni gyerekkorom kedvenc fűszerét. Lakóhelyünkön pár hónapja találom meg a madaras tecsóban, de nem vettem (egyszer majd leírom, hogy van nálunk a büdzsé), Boss hozott haza egy üveggel. Annak idején, én úgy emlékeztem, nem ez a fajta volt anyám polcán, mert ez egy 70%-os chillipaprikát tartalmazó keverék, jó sok fokhagymával és nem emlékszem, hogy poroltót kellett volna az asztal mellé tenni. A feltételezésem helytálló, mert meglepődve fedeztem fel, ebből is többféle van, gyerekkorom adzsikája kicsit barnább volt és vélem mindenféle fűszer lehetett még benne, talán még koriander is és durvára darált feketebors. Tehát nagy kérdés, hogy akkor, most amire emlékszem, az  adzsika az, vagy sem. Sajnos anyu ebben már nem tud segíteni és bárkinek említettem, senki nem ismerte ezt a fűszert.

Adzsika apropója, hogy már pihennek benne a sertéskaraj szeletek (szigorúan csonttal, mert annak is kell az íze) és még gondolkozom, mit kreáljak vele. Vagy nagyon pepecs kajákat főzök, vagy szeretem, ha maximum két edényben el tudom készíteni. Azt hiszem valami serpenyős, összepirítós nemtudommit csinálok belőle, jó sok mindenfélével. Tudom, ez senkit nem érdekel, de az adzsikának muszáj egy posztot szánni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.