2011.08.15. 16:11
Segítség, séf a férjem
Gyerekkoromban sokat jártunk éttermekbe, ma már a nevükre sem emlékszem, csak a szuper rántott húsra, amit egy idő után a pincérek eleve felírtak a kis lapra. Békebeli volt és nagyon meghitt, ahogy betotyogtam anyámékkal, vagy éppen a tihanyi étteremben halásztuk ki a nővérem klumpáját a potyantós wc-ből az apátság alatt. A családom sem volt soha normális.
Balatonon, amikor még egész nyáron lent tudtunk lenni az alsóörsi campingben, a kis restibe jártunk, ott is törzsvendégek voltunk és a szokásos rántott hús soha nem maradt el.
Körülbelül ilyen szűrt élményeim voltak a vendéglátásról, míg nem a nővéremet elvette egy pincér, aki inkább a munkahelyén evett, mert nővérem olyan szörnyen főzött. A rendszerváltás előtt az éttermekben ment a seftelés, valutakereskedés, és a hátsó ajtón sétáltak ki a husik, mert akkor még egy kézben volt minden, régiókra osztva. Gulaschmagyarország, gulasch kommunizmus.
Én inkább színházi körökben forogtam, míg nem egy sikertelen házasság utáni egyik magányos napomon egy régi barát kopogott be. Örvendezve futottam ki, sok minden történt, például Ő egy szakács lett én meg elvált (ő csak akkor kezdett azzá válni), hosszú nyári estéken beszélgettünk, míg nem elérkezett az a nap, amikor megkaptam életem első ajándékát. Sztrapacskát és gulyáslevest. Akkor még igazából nem tudtam, hogy egy szakácstól ez a legnagyobb ajándék és lényegében a szívét hozta nekem fel az ételhordóban.
Jó nyálas kezdés, meg romantika és egyebek, mert annak éltem meg, csak lassan jöttem rá, egy szakáccsal, séffel együtt élni maga az anarchia és nehezebb kibírni ezt az életformát, mint bármi mást. Nincsenek ünnepnapok, nincs hétvége, hosszú éjszakába nyúló virrasztások vannak, vagy, mert későn végez, vagy, mert még fiatal és a kollegákkal lóg. Hogy ki kell alakítani egy sajátos pszichológia módszert, hogy ezt a zabolátlan fajtát tolerálni tudd, az összes kollegájával együtt, akikkel az életének a kétharmadát tölti és akarod vagy sem, ők is családtagokká válnak egy idő után. Hogy egészen más értéke van a pénznek, a szabadságnak. Nincs finomkodás, vagy bírod a tempót, vagy mész a levesbe. Hogy szexisnek, megértőnek kell lenned, mert egyetlen köteléke a valóssággal az a világ, amit te tolsz a háta mögé és kevesebbszer látja a gyerekeit, mintha elvált szülők lennétek.
A konyha nem vár, nem áll meg. ha meghalsz, várd meg, míg lemegy a dél, mert akkor ne telefonálj.
Majdnem 20 éve nyomom. Egyik vitánk után, mert az van sok és hangos, azon elmélkedtem, miközben hortyogott mellettem, hogy elkezdem ezeket kiírni magamból. Ha nem érdekel senkit, az sem, baj.
4 komment
Címkék: vendéglátás gasztronómia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szolgálati Füldugó 2011.08.15. 19:12:56
Segítség, séf a férjem 2011.08.15. 19:50:55
penelope garcia 2011.08.18. 00:47:44
Segítség, séf a férjem 2011.08.18. 01:27:24
Nem, csak nap mint nap látom pl. a facebook oldalán is az étteremnek, hogy vannak akik azt hiszik, ez olyan, mint a tv-ben. Dzsémiolivér piknikezik a családjával a mólón és telikamerában happy, vagy kedvesen elnevezi a birkáit, akiket nevelget, mont gordonremzíj.
Lószart. Ez egy egészen más életforma, egy egészen más világ.
Baj nem lehet. Szeretem a vendéglátósok világát és a benne dolgozókat, mert nem normálisak. Ez nálam mindig bejön :)