utolsó bejelentkezésem óta leltárilag a következő dolgokkal és tapasztalatokkal gazdagodtunk:
- egy darab ergometcsudipárna vagy mi a …..
- egy darab elalvás az iskolából
- egy darab tapasztalat, hogy mennyire keresi mindenki a munkát
Hogy akkor menjünk majdnem szépen sorjában, újabb párnával bővült családunk. Nem tudom mi történt a Bossal, de pár hete, mint egy pszichésen és lelkileg zavarodott háziasszony, folyamatosan boltkóros tüneteket mutatott. Ezt csak azért tudom megérteni, mert én is szeretek vásárolni, ha éppen elegem van valamiből, ez leginkább a spórolás szokott lenni. Egyszer élünk felkiáltással, az összes dugipénzemet eltapsolom, vitathatatlanul fontos dolgokra, amiket kicsit undorodva nézek pár nap múlva, hogy mi a fenének kellett elköltenem ezekre a sz---- ra a pénzt. Bossnál állandó párhuzamos lenne a költésre való hajlam ponthalmaza egy koordinátarendszerben az x tengellyel. Ez valahol a felső régiókban szokott lenni és mobiltelefonokban, illetve más hasznos holmikban szokott megtestesülni.
No akkor egy kis kitérés. Egyéb hasznos dolgok… pl. autó. Első autónk egy Trabant volt, amit kedves barátunktól kaptunk, csak úgy, úgy lerakva a ház előtt, ha megcsináljátok, használjátok felkiáltással, mert I Love You Séf! Ha azt mondom, minden nap újjá lehet születni, akkor ezzel az autóval utazni maga a 10szeres, halmozott reinkarnáció volt. Így ebbe én bele se ültem és Boss, vezetési tudással, papír nélkül vígan elközlekedett… huha majdnem kimondtam az étterem nevét (tapintható izgalom a közönség soraiban)… szóval elközlekedett munkahelye és otthona között. Majd elment jogosítványt is szerezni, ahol egyszer azért meghúzták, mert nyilvánvaló volt, hogy nem ott tanult meg.
Második autónk szintén egy Trabant volt, de az már 4ütemű, részletre véve, kemény 200 000 forintért, már jogsival és egy volkswagen motorral a kaszniban, amitől úgy ment, mind az ágyú, nem kevés autós idegrohamát okozva, mert elég fura volt, amikor leelőztünk egy nyugati csodaautót. Ekkor kettő darab autó állt a házunk előtt, a régi leharcolt és az új Trabant, mintha egy szocialista gépipari emlékparkban lettünk volna. Anyu ekkor már mondta, ne félj lányom, a Boss soha nem fog belenyugodni, hogy a családját egy tojástartó dobozban utaztatja, meg marha szrul néz ki benne a talpától a fejebubjáig tetoválva, 120 kilósan, biztos vesz egy másikat.
Második autónk szintén egy Trabant volt, de az már 4ütemű, részletre véve, kemény 200 000 forintért, már jogsival és egy volkswagen motorral a kaszniban, amitől úgy ment, mind az ágyú, nem kevés autós idegrohamát okozva, mert elég fura volt, amikor leelőztünk egy nyugati csodaautót. Ekkor kettő darab autó állt a házunk előtt, a régi leharcolt és az új Trabant, mintha egy szocialista gépipari emlékparkban lettünk volna. Anyu ekkor már mondta, ne félj lányom, a Boss soha nem fog belenyugodni, hogy a családját egy tojástartó dobozban utaztatja, meg marha szrul néz ki benne a talpától a fejebubjáig tetoválva, 120 kilósan, biztos vesz egy másikat.
Nem telt el sok idő, mikor kiderült ismét neki van igaza. Az étteremben, a mosdóban, egy hirdetési újságban meglátták és megszerették egymást, egy KIA Rió gépjárművel. Piros volt (lányunk kedvenc színe) és hosszúcombú kombi, hamar volt idő elintézni, hogy beszámolják a gyerekkorunk egy darabját, majd félmillióért, csak vegyünk és vigyünk és váljunk adósokká.
Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor búcsú kirándulásra vittük az kisöreget, és ahogy kijöttünk a Corából (ahova nehezen találtunk oda autóval, de eltévedéseink egy másik történet), nem láttuk sehol. Másnap kellett volna leadni, kulccsal és érzékeny búcsúval és ott álltunk és sehol nem leltük. Ösztönösen megfogtam fiunk kezét, ha menekülni kell, akkor fussunk (én találtam ki, hogy menjünk vásárolni a Corába, mert szeretem). Boss feje kezdte a már említett Vezúv jelenséget produkálni, amikor végre rájöttünk, rossz parkolóban kerestük a kocsit.
Szóval megérkezett a KIA, lázasan készültünk rá, az udvaron szorgos kezek söpörték tisztára az udvart, mert a Boss mindjárt hozza, és semmi ne legyen a földön, ami kárt tehet benne. A ház előtt konténer, ismerősök pakolták el a sok limlomot, amik évek óta az udvaron álltak, de ma autó jön. Ők is szeretik Bosst, ki nem, tehát majd hogy fel nem szidolozták a kocsinak a helyét. És megérkezett a Kispiros, a család kedvence és szerelme.
Én akkor üzletkötő voltam, még kerestem is valamit. Egyik nap, pl. a kocsinkat, hogy hol áll Boss, mert sehol nem láttam a Kispirost, hiába ígértem meg kollegámnak hazadobjuk, így megcsörgettem a Séfet, hol áll, mert nem lelem. Kinyílt az autó ajtaja, egy sárga Suzuki Ignisé és kipattant belőle termetes párom. Bemutatta a család második tagját, a legújabb autónkat. Automata sebváltója volt, ami azért előnyös, mert majd én leteszem a jogsit és könnyebb lesz vezetnem, különben is csajos, klímás és az egyik kollegájának a felesége ilyennel karambolozott és semmi baja nem lett, hát nem csodás? Ezzel majd biztonságos lesz a gyerekekkel járnom.
Innentől kezdve kezdett minket a szembe szomszéd utálni és innentől nem tudtunk felváltva beparkolni az udvarra az éppen pihenésre ítélt autónkkal, mert beállt a saját leharcolt autójával a rákanyarodási ívbe.
(ezt egész addig csinálta, míg nem vettünk egy mozgásérzékelő lámpát, amit felszerelt a Boss az udvarra, hogy a kocsival lásson és konform legyen a parkolás és kiszállás. Igaz miközben felszerelte, majdnem agyoncsapta, mert a földelésbe kötötte a fázist. Szóval ez a mozgásérzékelő lámpa tök jó volt, mert akárhányszor elrohant előtte a kutya, valamelyik a kettőből, az szorgalmasan elkezdett világítani- nem a kutya, a lámpa- .. ami a szembe lévő szomszéd hálószobáját árasztotta el egy úttest távolságából is fénnyel akár hajnali 3-kor is. Szerintem ezt hitte ez szándékos bosszú, így arrébb állt).
Hol is tartottam? Ja, igen a két kocsinál, két kutya, két gyerek és mi állapotnál. Szóval, két kocsink volt, egyik rám várt, bár én annyira félek a vezetéstől, hogy egy rollerrel sem mernék közlekedni a bicikliúton. De mindegy, a lehetőség adott volt és felváltva járt Boss a kocsikkal, hogy éppen melyikre fért rá egy kis mozgás, hogy ne hízzon el, meg el ne tunyuljon.
De tovább is van, mondjam még? Hát persze.
Boss kollegájának egy régi Toyota corollája volt és a Séf mindig elismerősen mondta, ha a két autó már elhalálozik, akkor neki egy Toyota kell, mert az autó és egyébként is. Mindezt nyugalommal fogadtam, hisz már volt KETTŐ autónk és különben sem tudott volna önerőt betenni a vásárlásba, Toyotát meg anélkül nem adtak. ………………………………….
De adtak. Kiderült, rákosborzasztóistenhátamögött, egy autókereskedő csak az én páromat várja egy soha vissza nem térő ajánlattal, Toyota egyből elhozatallal. és így történt, hogy amikor a lányom elé mentünk az iskolába, ahol negyedik osztályos volt, nem találta az autónkat, mert nem állt ott se sárga, se piros. Viszont az apja egy szürke Toyota Yarisból ugrott ki, mire a kishölgy csak ennyit mondott: Már megint új autót vettél? És a családban egyedül az ő arcán ült némi számon kérő grimasz.
Mikor bekanyarodtunk az utcába, ami egy köz, kb. 60 méter hosszú, 3 autó parkolt, a szomszéd kocsija, a sárga Suzukink és a piros KIA. Fogsz találni parkolóhelyet? -kérdeztem lazán-kicsit sok az autó. Megoldom-szólt a válasz és bepasszintotta Kismérgest a helyére.
Határozottan éreztem, hogy valami nem jó. valami nem stimmel. napokba-hetekbe tellett, mire egy szombat este halálos nyugalommal mondtam, vagy leredukálod a kocsiknak a számát, vagy… a szegény KIA vissza lett víve, de a Suzuki egész addig megvolt, míg kölcsön nem adtuk és amig barátnőm ripityára nem törte. Az autót is és magát is. Az Ignis mégse bírt ki mindent.
Pár nap múlva az esemény után Boss megjegyezte: Látod milyen jó, hogy nem egy kocsink van?
Innentől kezdve kezdett minket a szembe szomszéd utálni és innentől nem tudtunk felváltva beparkolni az udvarra az éppen pihenésre ítélt autónkkal, mert beállt a saját leharcolt autójával a rákanyarodási ívbe.
(ezt egész addig csinálta, míg nem vettünk egy mozgásérzékelő lámpát, amit felszerelt a Boss az udvarra, hogy a kocsival lásson és konform legyen a parkolás és kiszállás. Igaz miközben felszerelte, majdnem agyoncsapta, mert a földelésbe kötötte a fázist. Szóval ez a mozgásérzékelő lámpa tök jó volt, mert akárhányszor elrohant előtte a kutya, valamelyik a kettőből, az szorgalmasan elkezdett világítani- nem a kutya, a lámpa- .. ami a szembe lévő szomszéd hálószobáját árasztotta el egy úttest távolságából is fénnyel akár hajnali 3-kor is. Szerintem ezt hitte ez szándékos bosszú, így arrébb állt).
Hol is tartottam? Ja, igen a két kocsinál, két kutya, két gyerek és mi állapotnál. Szóval, két kocsink volt, egyik rám várt, bár én annyira félek a vezetéstől, hogy egy rollerrel sem mernék közlekedni a bicikliúton. De mindegy, a lehetőség adott volt és felváltva járt Boss a kocsikkal, hogy éppen melyikre fért rá egy kis mozgás, hogy ne hízzon el, meg el ne tunyuljon.
De tovább is van, mondjam még? Hát persze.
Boss kollegájának egy régi Toyota corollája volt és a Séf mindig elismerősen mondta, ha a két autó már elhalálozik, akkor neki egy Toyota kell, mert az autó és egyébként is. Mindezt nyugalommal fogadtam, hisz már volt KETTŐ autónk és különben sem tudott volna önerőt betenni a vásárlásba, Toyotát meg anélkül nem adtak. ………………………………….
De adtak. Kiderült, rákosborzasztóistenhátamögött, egy autókereskedő csak az én páromat várja egy soha vissza nem térő ajánlattal, Toyota egyből elhozatallal. és így történt, hogy amikor a lányom elé mentünk az iskolába, ahol negyedik osztályos volt, nem találta az autónkat, mert nem állt ott se sárga, se piros. Viszont az apja egy szürke Toyota Yarisból ugrott ki, mire a kishölgy csak ennyit mondott: Már megint új autót vettél? És a családban egyedül az ő arcán ült némi számon kérő grimasz.
Mikor bekanyarodtunk az utcába, ami egy köz, kb. 60 méter hosszú, 3 autó parkolt, a szomszéd kocsija, a sárga Suzukink és a piros KIA. Fogsz találni parkolóhelyet? -kérdeztem lazán-kicsit sok az autó. Megoldom-szólt a válasz és bepasszintotta Kismérgest a helyére.
Határozottan éreztem, hogy valami nem jó. valami nem stimmel. napokba-hetekbe tellett, mire egy szombat este halálos nyugalommal mondtam, vagy leredukálod a kocsiknak a számát, vagy… a szegény KIA vissza lett víve, de a Suzuki egész addig megvolt, míg kölcsön nem adtuk és amig barátnőm ripityára nem törte. Az autót is és magát is. Az Ignis mégse bírt ki mindent.
Pár nap múlva az esemény után Boss megjegyezte: Látod milyen jó, hogy nem egy kocsink van?
Na, ez egy jó hosszú post lett, nem is erről akartam írni, de majd folyt. köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://segitsegsefaferjem.blog.hu/api/trackback/id/tr283198542
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Segítség, séf a férjem 2011.09.02. 21:37:33
Kiegészítés , trabant, az első novemberben érkezett. Az új trabant kb. következő év márciusban, a KIA májusban, az Ignis júniusban, a Toyota szeptemberben.