Pár hete néztem meg a fent említett filmet, mert azt mondták óriási. Tudom, nem mai darab, de tényleg kíváncsi voltam rá és bár olyan nagyon jónak nem tartottam, rögtön a Wittman- fiukkal hoztam párhuzamba. Napjainkban a legsikeresebb műfaj a gasztróblog, ebben nagy szerepe van annak, hogy az emberek egyre nyitottabbak az újabb ízek iránt és a vendéglátásba is bekerült a pénz és ezzel a média. Dzsémioliverek, gordonremzik, akikre a nők izgulhatnak, hogy micsoda férfiak és milyen szexisen főznek. Ömlik a tv-ből, már Blumenthal is és valljuk meg, Anthony Bourdain könyvei, amiben pályáját írja le, a közönséges és szókimondó stílusával a szakmabelieknek a valóságot adja, a háziasszonyoknak meg némi nemi izgalmat.


Visszatérve a témára, elhagyva az izgatott hölgyeket, érdekes volt a Lumnitzer film. Emlékszem, amikor a sajtóban először jelent meg cikk Bossról, milyen izgatottak voltunk/voltam és egyből 5 példányt vettem az újságárusnál, hogy a családtagoknak is jusson. A Wittman-fiuk látogatása az étteremben (ahol most is dolgozik a Boss), egészen izgalomba hozott minket és megkönnyebbülve sóhajtottunk fel, mert egész jó kritikát írtak. Persze nem mindenkivel vagyok kibékülve, nem mintha számítana, medwe gasztróintrikus-kritikus írása folyamatosan kiverték a biztosítékot, mert olyan baromságokat írt, amik egyértelműen csúsztatások voltak. A gasztrókritika szubjektív persze. Mint ahogy az is, hogy kinek mi ízlik, de a rosszindulatú csúsztatások és valótlan állítások kicsit felhúzzák az embert. Minimum legyen annyira képzett, ha már azt hiszi, ítélkezhet, hogy különbséget tudjon tenni a friss és a konzerv alapanyag között. Vagy kevésbé legyen rosszindulatú.

Mivel, ahogy írtam, eldöntöttem annak idején, mindenben benne leszek, ami a Boss pályafutását érinti, figyelemmel követem a gasztróblogokat és újságokat, meg a megalakult mindenféle gasztrószövetségeket, az újragondolt paprikás krumplitól a pacalfagylaltig. A nevek, amiket említenek a cikkekben, nagyrészt ismerősök, mert vagy beosztottja voltak valahol az említett a Bossnak, vagy együtt dolgoztak kollegaként. Ha későn ér haza, akkor valamelyiknek az éttermében van, és valami alapanyagot visz nekik, ahogy ők is visznek neki. Nem állítom, hogy mindet ismerem, de azért nagyjából tisztában vagyok a szakmával. Nagyon messze kerültünk attól, hogy a jó étteremben a kritika elsődlegesen a mennyiséget és a káposztalevelet dicsérte a tányér szélén, ma már komoly technológiai ismeretekre van szükség és bizony sok szakmai útra, hogy az élvonalban maradj. Ma divat a gasztronómia. Egyre kevesebben mondják, ha a Boss alkotásait látják, ezzel nem laknék jól, mert egyre inkább rájönnek az emberek, zabálni otthon kell, az étterembe egy kulturális-mentális-gasztró orgazmusért megy az ember. Persze az se baj, ha nem halsz éhen, de ma már nem az elsődleges szempont egy gasztrórajongónak, hogy ne tudjon az asztaltól felállni.

Amikor bejött az internet mindenféle francia oldalakról töltöttük le a francia recepteket (Boss él hal a francia konyháért) és szegény üzletvezető kapta meg a pakkot, hogy miket fordítson le. Nem volt ekkora választék a receptekben és szakácskönyvekben, a vendéglátás is a holstein-szeletnél tartott. Bár már nyitva volt pl. a Lou Lou, de ez egyfajta úri huncutság volt. Szóval, amikor megjelentek az első gasztrókönyvek és már nem Horváth Rozi nénivel (nem mintha bajom lenne vele), meglepődve fedeztem fel a fényképeket. Valahogy így voltam némely gasztróbloggal is, a fényképeken egyrészt lehetett látni, nem amatőr fotók, másrészt már valamelyik külföldi honlapon láttam őket. Mindeközben természetesen a blogoló holt háziasszony volt, vagy hobbiszakács hímnemű. Nem mintha mondjuk, nem hatnának rám is a tálalásnál otthon a Boss kajafotói, de ha már valahol láttál egy kajaképet és némileg fogalmad van arról, hogy azért ez nem olyan egyszerű, akkor hamar ki tudod szűrni, melyik fénykép koppintott. Vannak kedvenc gasztróblogjaim, de zömmel nem a nagyon népszerűek. Ma a séfek és a gasztróközönség hadban állnak, különböző csoportok vívják (vélt) életre-halálra harcukat. Üzlet lett képviselőjének lenni a gasztrókultúrának, jóformán igazából pénz kérdése, mikor tűnsz fel új éttermeddel apostolként. Marketing, helyezkedés. Igazán vicces, ahogy nézem a listát, hogy az etalonként sulykolt éttermi kiadvány például rendre kihagy olyan éttermeket, amiket külföldi kritikusok elismernek. Még jó, hogy nem ebből él az ember. Mert a vendégekből lehet megélni, kivéve, ha van annyi pénzed, hogy csak tolod az étterembe a lét és egyfajta nyilvánosságot kapsz cserébe, kapcsolatokkal. Sokkal nehezebb úgy úttörőnek lenni, hogy közben az étteremnek önmagát fenn kell tartania. Ez nem panasz. Nem meg nem értett nyavalygás, csak tény. Mindamellett, hogy az étterem, amivel együtt kell élnem mindennap, nem egy ismeretlen hely.

Most ez egy jó fikázós poszt lett, ahogy visszaolvasom. Nem indulat, csak a véleményem. Nem is akarom a varázsát rombolni, de sokszor találom magam szembe azzal, ahogy kiváló szakácsok keresnek munkát, vagy önállóan próbálnak éttermet nyitni és belebuknak. Jó esetben úgy, hogy nem semmisülnek meg.

A gasztronómia ma pénz, hatalom és befolyás. Marketing, nagyon nehezen boldogul az, aki megpróbál kívül maradni a szekértáborok csatájában. Csak annak sikerül, aki valóban azért főz, mert ez az élete és azért erre nagyon sok példa van. A jó szakács őrült, elhivatott, alázatos és egy krumplifőzeléket is úgy főz meg, mintha a kedvesével szeretkezne az ágyban. A többi marketing.

A bejegyzés trackback címe:

https://segitsegsefaferjem.blog.hu/api/trackback/id/tr523158551

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

drága_blogger 2011.09.16. 22:20:52

Ági! Már rég oda dugta a vitriolba mártott tollát, ahova gondoltad!

embermese 2013.03.23. 17:49:38

ha a tükör nem olyan képet mutat, amit tetszik, nem biztos, hogy a tükör a hibás :) drága blogger :)
Hova gondoltad a tollat, nem tudom ezt a mélységet követni, utalás szintjén sem :)
süti beállítások módosítása