Az ember lánya rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy a férfinem számára megmagyarázhatatlan módon, valamitől, indok nélkül, retteg.  Nekem ilyen minden rágcsáló, kétéltű. Nagyon helyesek a természetfilmekben, amit egy időszakban a séf góréval, ha volt kedvem, ha nem megnéztem, de a lakásban és udvaromban semmi helyük, legalábbis, ha az udvarban vannak, ne lássam őket. „Egészséges irtózattal” látott el ezekkel a lényekkel szemben édesanyám és maximum akkor tudnám ezt kezelni, ha olyan emberek élete függne rajta, akiket szeretek. Az meg nem sok van.

Tehát, ha én bármi ilyen lényt meglátok, kecses és visszafogott sikkantással felugrom valamire, ami számomra a legmagasabbnak tűnik. Onnan addig el nem mozdulok, míg a veszélyforrás meg nem szűnik. Mondanom sem kell, családi házban élünk és nem ritka, hogy valami lény bejön a lakásba. Miközben az egyik télen a szomszéd rohant át, hogy kedves asszonyom nem akarom megijeszteni, de kétméteres lángcsóva ég a kéménye felett, én higgadtan reagáltam és az evakuációs folyamatot levezényeltem a gyerekekkel, ezek az apró állatok teljes pánikba tudnak kergetni.

Mi ketten, lányunk és én,, a nők (emberekre vetítve, mert Boss szerint itt nőuralom van, mi sem bizonyítja jobban, minthogy még a kutyáink is azok), bár a külvilág számára nagyon karakán kis emberkék vagyunk,  teljesen egyetértésben tudunk pánikba esni.  Miközben a lángoló a kéménynél, amire a polgárőrök hívták ki a tűzoltókat, mert a Tescótól látták a csóvát, megfelelő higgadtsággal megosztottuk a feladatot, addig, ha egy halványzöldbéka beugrik az ablakon, együtt ugrunk fel a kanapéra és felmosófával, vagy bottal magunkhoz kaparva a telefont, képesek vagyunk felhívni apabosst, szörnyű veszélyben vagyunk. Érthetetlen módon, a kellő empátia nélkül reagál a telefonra („mi a …..-t csináljak teltháznál), majd amikor hazaér , ahogy tud, a leghamarabb, hosszas morgással  hozza tudtunkra, most kicsit sok(k) voltunk.
Ilyenkor eszembe jut, bezzeg én a lángoló kéménynél csak azért hívtam fel, hogy ha véletlen hamarabb jön, nehogy megijedjen, hogy kettő tűzoltó autó áll a ház előtt, 3 polgárőr kocsi és a fél falu. Élünk, semmi baj, a gyerekek kimenekítve, bár a kamin lyuk befalazva, a padlástérre nem lehet felmenni és csak azért van annyi tűzoltó, hogy megvárják, elaludjon a fáklya, de semmi baj egyébként, jól vagyunk.

Ez most csak azért jutott eszembe, mert pár nappal ezelőtt, amikor éjjel mentem fürdeni és hatalmas felhőszakadás volt, miután komótosan levetkőztem, érdekes érzésem lett, mintha valami nézne. A szennyes tartó mellett egy barna kupacot vettem észre, ami mintha pislogott volna, aztán mintha lába is lett volna.. és belém hasított, ez bizony egy varangyos béka. Boss bent vacsizott (éjjel 1) és visszanyelve a sikoltást, mert végre a gyerekek aludtak, csak besuttogtam kiabálva, jöjjön ki. Panaszosan sóhajtozva kijött, majd amikor a tragikus veszélyforrásról tájékoztattam, behívta kutyánkat, aki legalább annyira közömbös volt a probléma iránt, mint ő, jó étvágyat kívánt neki, majd gondosan becsukta maga mögött az ajtót (szobaajtó) és elvonult. Én meg a WC- ülőkén egyensúlyozva, meztelenül néztem, na, akkor most mi van… álltam pár percet, de láttam (még)  a kutya sem törődik velem, unottan kimegy a nyitott fürdőajtón és bejáratin az udvarra. Még a béka is unottan és közömbösen csücsült. Egyedül én gondolkoztam azon, most mikor fogok lejönni a WC ÜLŐKÉRŐL, és hogy megyek be a szobába, mert el kell mennem a béka mellett. Halált megvető bátorsággal, azaz úgy megpróbálva mentem be pőrén a szobába, útközben bosszúsan valami rongyot magamra markolva. Kissé számonkérve felvetettem, hogy nem egészen erre a megoldásra vágytam, szemrehányón mondtam, hiába mondja nekem, Vezúv-fejjel, NINCS MITŐL félni, ha ÉN FÉLEK, és ha ezt masszívan belém nevelte anyukám, amiről nem én tehetek. És akkor is félek, ha ő vacsorázik, és kellőképpen szégyellem, hogy ebben megzavartam, de sajnos vannak defektes dolgaim. Sóhajtózva és mostaztánremélemlátodtelevana…..-m fejjel, kiment, kipöckölgette a békát. Én meg csak azt nem értettem, miért nem lehetett ezt előbb…

Aztán eszembe jutott az is, hogy csak a hállivudi filmekben lehet felhívni egy pasit, a teremtés koronáját, hogy jöjjön, mert pók/hangya/akármi van a szobában és ő jön és megment. Hogy ez mekkora gej dolog már, mert az élet az más. Mert hiába küzdesz meg a lángoló kéménnyel, amitől a település fél polgárőrsége megrémül, plusz a tűzoltók, ha egy kecske vagy varangyos béka számodra ijesztő, elveszted azt a megbecsülést, amit a tűzvészben kiharcoltál. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.